|
Angyal zenéje, gyertyafény - kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semi mást, csak jó meleg simogatást.
/ Áprily Lajos/
 
Olyan jó néha angyalt lesni, S angyalt lesve a
csillagok közt Isten szekerét megkeresni.
Ünneplõben elébe menni, mesék tavában megfürödni.
S a mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni....
Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon,
Deres szánon didereg, fázik a Karácsony.
Zendül a jég a tavon, amint átal jönnek,
Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.
A kályhánkban láng lobog, gyere be Karácsony!
Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród itt a fenyõágon!
Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára,
Karácsonyi csillagod tedd a fenyõfánkra!
Álmodik a fenyõfácska odakinn az erdõn,
ragyogó lesz a ruhája, ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyre, gyertya lángja lobban,
Dallal várják és örömmel boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy mindenki szívébe
költözzék be Szent Karácsony ünnepén a béke.
Küldök egy lángocskát szívem melegébõl,
elviszi egy angyal, ki eljön AZ égbõl.
Füledbe súgja, mit szívbõl kívánok,
de leírom én is: Boldog karácsonyt kívánok!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
